Tavaly a teljes magyar nyilvánosságon átszaladt a Magyar Szakszervezeti Szövetség egyik vezetőjének, Hercegh Máriának azon állítása, hogy a magyarországi adatok tükrében a nők ugyanazért a munkáért 20 százalékkal kevesebb bért kapnak. Mindez azt jelenti, október huszadika után 72 napon keresztül ingyen dolgoznak. 2015-ben és 2016-ban az Egyenlő Díjazás Európai Napja alkalmából megjelent november 2-3-i uniós közleményekkel és felmérésekkel foglalkozó újságírói munkák is leginkább a „Mától ingyen dolgoznak a nők” címmel jelentek meg.
És vajon 2017-ben? Kitalálhatja az Olvasó.
Tulajdonképpen évek óta egyhelyben jár Európa – benne Magyarország is – a béregyenlőség kérdésében. Menetrendszerűen, november 3-án „kötelezőjelleggel” az Európai Bizottság ismét felhívta a figyelmet arra, hogy november első napjaitól kezdve a nők Európában az év hátralévő részében gyakorlatilag ingyen dolgoznak.
S valóban, a kontinensen a nők átlagos órabére 16,3 százalékkal alacsonyabb a férfiakénál. A Világgazdaság Fórum szerint 217 évig kell még várniuk a nőknek, hogy ugyanolyan bér- és munkavállalói kilátásaik legyenek, mint a férfiaknak.
Ezt illetően nem lógunk ki Európából: Magyarországon a nők ma átlagosan 14 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Erre hívta fel a figyelmet a már említett Magyar Szakszervezeti Szövetség Nő tagozata is, amikor is kampányba kezdett a béregyenlőségért. Hazánkban ugyanis az átlagnyugdíj 17 000 forinttal kevesebb, ha nőként dolgozzuk végig aktív munkaéveinket. S eközben míg férfi és nő is egyenlőnek születik, mégis a férfiak átlagosan naponta 42, a nők 94 percet töltenek házimunkával.
Az adatok és a számok mögött igyekezetek, sorsok és mindennapos küzdelmek vannak, továbbá kiszolgáltatottság és az emberi méltóság sérelme.
A nők ezek szerint azok, akikre rakható több teher, ők azok, akik még egy bevásárlószatyrot elbírnak. A nők azok, akik élhetnek bár az Európai Unióban, de uniós „tagságukból” fakadó jogokkal nem élhetnek, a tagállamok ugyanis magasról fütyülnek az ajánlásokra, a „mindenki egyenlőnek születik” máskor „mindig mindenre jó” szlogenné minősülő alapgondolatra. Hiába van bértarifa a közszférában, akik esetében attól el lehet térni, az tuti, hogy a nők lesznek. A nők bére az, ami nem „a” bér, hanem a „tól-ig” kategória. Leginkább a nőket terhelik azon társadalmi gyakorlatok is, amelyek eredményeképpen eleve olyan álláshoz jutnak vagy választanak, amelyek kevesebb bért jelentenek majd. Mindezekhez kapcsolódik a nőkkel kapcsolatos előítélet-hegyek megmászása, amelyet, aki meg tud mászni, az talán-talán néha felkerül a divatos magazinok címlapjára, mint a „sikeres nő” vagy a „Top5 magyar menedzsernő”.
Az utóbbi példák azonban nem csak, hogy ritkák, hanem el is takarják azt, hogy a nők megannyi különböző társadalmi helyzettel, abból fakadó konfliktussal és nehézséggel szembesülnek, találkoznak. Nyilván egy felső-középosztálybeli felsővezető könnyebben veszi az akadályt, népszerű is a menedzsersajtónak, de egy bölcsődei dolgozó, pályakezdő tanárnő, jegyellenőr, diákhitellel küzdő álláskereső nő nagyon is érzi, mit jelent az, hogy a nő és férfi egyenlősége jogilag lepapírozott, de a valóságban nem beszélhetünk arról. A XXI. század Magyarországán és Európájában a női ingyen munka nem csak szégyenszemre elfogadott, hanem a jogalkotók többszöri szakszervezeti jelzés ellenére sem kívánnak érdemben fellépni a béregyenlőség érdekében.
Az Együtt viszont a 2018-as választási programjában is kiáll a nők bérkiegyenlítéséért, a papíron meglévő jogok gyakorlati érvényesüléséért. Az államnak kötelezettséget kell vállalnia a nőket és a férfiakat a munkaerőpiacon megillető egyenlő jogok és lehetőségek védelme mellett. Ebben egyetértünk velük a Párbeszéd is, Karácsony Gergely támogatja e gondolatot is.
Az Együtt ebből nem enged, ezért tervezzük és ígérjük, hogy megszüntetjük a nők és férfiak jövedelemkülönbségeit a teljes állami szférában.
A 2018-as választási programunkban az is szerepel, hogy minden nagyfoglalkoztatót illetően jelentési kötelezettség és nyilvánosságra hozatal kerüljön előírásra.
Szintén megvalósítjuk, hogy azokat, akik hosszú éveken vagy évtizedeken át ápolják súlyosan beteg vagy fogyatékkal élő családtagjukat, azokért érdemben vállaljon az állam nagyobb felelősséget, segítse őket jobban.
A XXI. században a nők munkája nem ingyen munka, az egyenlő bér nem álom. Éppen ezért az Együtt nem csak választási programjával, hanem a „Nincsen női ingyen munka!” című videóval is felkívánja hívni a figyelmet arra, hogy a nők és a férfiak „külön” bértáblája elfogadhatatlan a XXI. században.