Nyolc súlyos hiba, amiért menniük kell

Orbán, és végrehajtója Szijjártó nyolc éves teljesítménye a külpolitikában alig mérhető, mert amit teljesítménynek nevezhetünk az csak belpolitikai mércével értékelhető. Az úgynevezett külpolitika Orbán kormányzása alatt a belpolitika kiszolgálójává torzult, aminek súlyos hatásait az előttünk álló években kell elszenvednünk, az április 8-i eredményektől függetlenül is. 

Magyarország ma rosszhírű szövetséges, amely nagyrészt elhagyta az európai politikai kultúra tradícióit, és folyamatosan csúszik valamifajta köztes állapot felé Nyugat és Kelet között. 

1. Kevés olyan ország van Európában, amely annyira kiszolgáltatott a nemzetközi politikai és gazdasági hullámveréseknek, mint Magyarország. Ehhez képest a magyar külpolitikát súlyos működési zavarok jellemzik, az elmúlt nyolc évben az ország érdekérvényesítő képessége drasztikusan romlott. 
2. A legfontosabb szövetséges országok gyakorlatilag személyes bojkott alatt tartják Orbán Viktort. Egy fehérházi fogadtatás kieszközlése érdekében – ahol tizennyolc éve  nem járt – rendszeresen Washingtonba küldi Szijjártó Pétert, aki 2014 óta legalább nyolcszor volt az amerikai fővárosban. E látogatások alatt még egyetlen amerikai külügyminiszterrel sem sikerült találkoznia. Pedig közpénz milliárdokért számos magyar lobbista nyüzsög a Capitoliumon is. 
3. Orbán a látványos bojkottot azzal próbálja feledtetni, hogy kiváló viszonyt tart fenn autokratákkal (Putyin, Erdogan, Alijev stb.), és saját bevallása szerint sokkal jobban érzi magát Kazahsztánban, mint Brüsszelben. E politika jelképes gesztusa volt a muzulmán baltás gyilkos kiadása Azerbajdzsánnak. Ez egyúttal a „keresztényvédő külpolitikára” is szép példa: a keresztény Örményország azonnal megszakította velünk a diplomáciai kapcsolatokat. Emlékszik még valaki erre?
4. Az orbáni külpolitika „újításai” – méretes kudarcok sora. Például a „keleti” és „déli nyitás” a közelmúltban látványosan omlott össze: több mint fél milliárd forintnyi közpénz elégetése után 2017 őszén 14 kereskedőházat kellett bezárni. A „nyitásokkal” a magyar külgazdasági orientációban még kozmetikai változásokat sem sikerült elérni, sőt ezekbe a relációkba csökkent a magyar kivitel. 
5. Az Európai Unión belül Magyarország stratégiailag fontos ügyekben rendszeres különvéleményeivel visszatérően akadályozza az unió egységes álláspontjának képviseletét – például Kína egyre nyilvánvalóbb geopolitikai törekvései kapcsán. 
6. A külügyi szakmai felkészültség hiánya dermesztő. Csak példaként: Szijjártó nem győzi dicsérni Trump „patrióta” gazdaságpolitikáját – most épp EU-USA vámháború van a horizonton. A magyar-amerikai kapcsolatok egy különösen kényes szakaszában a külügyi államtitkár, és nyomában Orbán „fecninek” minősített egy fontos amerikai iratot. Átgondolatlan, kapkodó lépések (a tallini nagykövetség bezárása, majd félig újranyitása), az egyre megalománabb hálózatfejlesztés, a teljesen elhibázott személyzeti politika – a terjedelmi korlátok miatt itt meg kell ugyan állni, de a lista tetszés szerint hosszabbítható. 
7. Szijjártó meghonosított a diplomáciában egy eddig ismeretlen, elképesztő gyakorlatot: a hivatali kollégáinak való un. beszólásokat (2016 nyaráig számoltam: 60 esetben), a látványos nagyköveti berendeléseket. Ezek csak a rövid távú belpolitikai pontszerzést szolgálják, külpolitikai hasznuk nincs, viszont súlyos károkat okoznak. Ezért a kevés önálló magyar külpolitikai  kezdeményezés szövetségeseink támogatása hiányában eleve sikertelenségre volt kárhoztatva. Mostanra már nem is próbálkoznak. Márpedig a magyarság biztonsága és jóléte a szövetségi rendszerünkbe való beágyazottságunktól, érdekérvényesítő képességünktől függ. Ebben Szijjártó működése súlyos, csak hosszú idő alatt jóvátehető károkat okozott. 
8. Szijjártó zavaros ügyei: a legutóbbi napokig homályos volt, hogy mit tett vagy nem tett a Questor ügyben, beleértve a Tarsoly Csabához fűződő máig tisztázatlan személyes viszonyát. Talán pár nap múlva világosabban látunk, de ennek nem fog örülni. Ködös az azeri baltás kiadatásában játszott szerepe, beleértve az ügyhöz kapcsolódó, máig ismeretlen sorsú dollármilliók érkezését Magyarországra. A Fidesz politikusainak most sorozatban előkerülő ügyeiről a döntés a közeljövőben – egyelőre – a magyar választókra vár. Azonban legyünk tisztában vele: a nemzetközi kapcsolatokban hitelesen csak kifogástalan személyes integritású képviselők léphetnek fel. 

Orbán azzal próbálja áltatni a világot, és különösen az arra fogékony magyar választók egy részét, hogy ő Európát védi. Európa megvédése azonban csak egy összetartó, egységes Európával lehetséges. Aki a kohéziót gyengíti, az Európát és benne Magyarországot gyengíti. 

És végre azzal a fideszes mítosszal is le kell számolnunk, hogy Orbán megvédi Magyarországot. Az utóbbi hetekben felszínre került ügyek megerősítik: ő nem Magyarországot, hanem már csak a zsákmányt védi.