A most lezárult uniós csúcson a magyar miniszterelnök iskolapéldáját adta a felelőtlen politizálásnak. Az elmúlt években már megszokhattuk, hogy Magyarországon hősies oroszlánként védi meg az országot a kormányfő, aki viszont a brüsszeli tanácskozásokon rendre kisegérré változik. Történt ugyanis, hogy a kétnapos maratoni uniós fórumon a szokásos egyhangú döntés született a Magyarországot különösen érintő két kérdésről: mind a nagy-britanniai munkavállalás feltételeiről, mind a migráció kérdéséről. Egyhangú, azaz Orbán Viktor szavazatát is bíró döntések.

A magyar kormányfő tehát egyetértett azzal, hogy a többek között a politikája miatt az országot elhagyó és az Egyesült Királyságban új életet kezdő magyar állampolgárok életkörülményei romlani fognak.

Orbán pontosan tudta, hogy kik ellen szövetkezett a brit miniszterelnökkel. Mindenki emlékszik ugyanis a választójogi törvény külföldön élőkkel szemben súlyosan hátrányos, szégyenletes módosítására, amelynek egyetlen célja az volt, hogy ezeknek a választópolgároknak jelentősen megnehezítsék a választásokon való részvételt. Ebben az értelemben következetes volt a kormányfő: belenyugodott, hogy nekik – mindenkinek, aki külföldre készül – mostantól nehezebb lesz.

De súlyos vereséget szenvedett Orbán a menekült kérdésben is. A kormányfő egyetértett ugyanis azzal, hogy teljes körűen végre kell hajtani az unión belüli áthelyezési folyamatot. Ezzel nemcsak a magyar miniszterelnök vallott kudarcot, hanem az általa manipulált visegrádi országcsoport is, akiknek a csúcsra indulva mindennek a megakadályozása volt az egyik legfontosabb célkitűzésük.

Emlékezzünk csak arra az elképesztő harci zajra, amellyel Orbán nemzeti konzultációt és aláírásgyűjtést hirdetett a betelepítési kvóták ellenében és szerzett hozzá állítólag másfél-kétmillió aláírást.

Arról se feledkezzünk meg, hogy – szégyenletesen – a fideszes vezetésű önkormányzatokat arra kényszerítette, hogy határozatokkal tiltakozzanak az unió – egyébként jogszerű döntési folyamatban elhatározott – kvótái ellen. Mindezek után az egyetlen ember, aki valóban megakadályozhatná volna mindezt Brüsszelben – Orbán maga –, egyetértett a kényszerbetelepítéssel (sic!)!

A menekültügyben valójában képmutató, hazug, belpolitikai célokat szolgáló színjáték zajlik, aminek egyetlen rendeltetése, hogy a magyar nyilvánosság ne a súlyos kormányzati kudarcokkal foglalkozzon. Most pedig izzadságszagú kommunikációs bukfencekkel az próbálják elhitetni a társadalommal, hogy diadalt arattak az uniós csúcson. A valóság ezzel szemben az, hogy mindkét napirenden lévő kérdésben Orbán működésének teljes kudarc volt az eredménye.

A magyar miniszterelnök nagy mellénnyel, oroszlánként utazott ki Brüsszelbe, és kisegérként tért haza.