A múlt héten továbbítottam Weiler Péternek, a Puncs.hu ügyvezetőjének vitára vonatkozó levelemet. Szükségesnek tartottam, politikusként pedig kötelességemnek is a vitát, hiszen az Együtt egyik missziója a nők társadalmi helyzetének jelentős javítása, a nők kiszolgáltatottságát csökkentő javaslatok gyakorlatba ültetése. A sugardaddy/baby-jelenséget nem soroljuk ezek közé. 

Álláspontunk szerint, aki figyelmen kívül helyezi a nők sajátos, egyenlőtlenségi helyzetéből fakadó szempontjait, és azokra sugar daddy/baby javaslattal él, az elfogadja, hogy a nő megjeleníthető úgy, mint aki testét egy gazdag férfinak „csak úgy” odaadja, továbbá a nő teste nem lenne más, mint megvásárolható tárgy. 

Véleményünk szerint a Puncs.hu mindezeket figyelmen kívül hagyja, és kétségeink vannak, hogy üzletileg és jogilag, de különösen az emberi méltóságot tekintve a Puncs.hu-val minden rendben lenne. Ennek tisztázásra kerestem meg a Puncs.hu ügyvezetőjét, Weiler Pétert egy nyílt beszélgetésre-vitára invitálva, hogy kulturált keretben tisztázzuk: a nők kiszolgáltatottságának csökkentéséhez vagy éppen növeléséhez járul-e hozzá a kapcsolatot és szerelmet így hirdető gyakorlat? 

A hétfői nap folyamán meg is kaptam válaszát, amelyben elzárkózott a vitától, utalván arra, hogy amit a tárgyban el szeretett vagy el akart mondani, azt már megtette. Nem csak sajnálom, hanem progresszív gondolkodású művésztől idegennek is tartom azt, hogy a fenti kérdések nem kerülnek megvitatásra. Azt gondolom, hogy Weiler Péter eddigi megszólalásai a fenti aggodalmakat nem kezelték, és az sem véletlen, hogy Belgiumban a nőügyi és oktatási miniszterei hasonló tartalmú plakátok (és gyakorlatok) ellen jogi eljárást kezdeményeznek. A magam részéről azt gondoltam, hogy egy ilyen eljárás megkezdése előtt szükséges egy kulturált vita még abban az esetben is, ha véleményünk távolról sem egyezik. Erre Weiler Péter válasza nyomán egyelőre nem kerül sor.

Viszont nem mondok le arról, hogy a Puncs.hu „szeretetszolgálata” ne legyen modell egy társadalom számára, ne növelje nők kiszolgáltatottságát, így megkezdjük a jogi gondolkodást, hátha úgy a vitára előbb kerül sor, minthogy a gondolkodás eljárási szakaszba lépne.