Botrányosra sikerült az 1956-os forradalom 60. évfordulója Budapesten. Botrányosra bizony, mert minek nevezzünk egy olyan nemzeti ünnepet, ahol ’56 nagyjait agyonhallgatják, ahol nyilvános polémiába keverednek arról, hogy kik is valójában az óriás plakátokon feszítő hősök, és ahol az emlékévre sok tíz millió forintért rendelt dal csak úgy kerül be a köztudatba, hogy Magyarország halszagú…

Ennél is elgondolkodtatóbb azonban, hogy az Orbán teremtette szép új Magyarországon egy, a 60. évforduló alkalmából meghirdetett kerületi novellapályázat győzteseit nem hozzák nyilvánosságra, ha egyes túlbuzgó lakosoknak nem tetszik a végeredmény, mint azt láthattuk a második kerületben.

Nem hozzák nyilvánosságra a kerületi újságban, a Budai Polgárban, mert a polgármester így döntött. Mert a Fidesz olyan helyi nyilvánosságot hozott létre – és nemcsak a második kerületben – amiben csak az a világ létezik, amelyet ők teremtettek. A helyi újság nem az önkormányzatiságot mutatja be, nem azt tárja fel hogyan születnek meg a helyi döntések, nem kerületi koncepciókat, adott esetben különböző koncepciókat mutat be, hanem a polgármester személyes reklám-újságjaként működik.

Politika négyévente egyszer jelenhet meg a Budai Polgárban, az önkormányzati kampány során. A pluralizmus nagyobb dicsőségére azonban itt is meghatározzák, hogy a tartalom csak pozitív, építő jellegű lehet, ellenkező esetben nem fogják leközölni… Az ellenzéki pártok felelőssége tehát még nagyobb a tekintetben, hogy ne hagyják magukat elhallgattatni, és az Együtt − a korrupció elleni küzdelem legaktívabb pártjaként − a maga részéről továbbra is mindent megtesz annak érdekében, hogy feltárja a közvagyon elherdálását érintő ügyeket, és tájékoztassa az állampolgárokat a visszaélésekről.