Miközben a kulturális költségvetés évtizedek óta nem volt olyan nagy, mint jelenleg, valójában egy fekete lyukba ömlenek az állami milliárdok. Soha nem hasznosuló pénzekről van szó, hiszen a Magyar Művészeti Akadémiába öntött milliárdok, vagy a városligeti beruházás (ahol valójában nem a kultúra, hanem a beruházó jár jól) csak elfedik azt, hogy az Orbán-rezsim nem szabad és független kulturális életben gondolkodik, hanem mindössze a kulturális élet (egy részének) lojalitását kívánja megvásárolni.  

Semmi sem jellemzi jobban Magyarország és a magyar kultúra állapotát 2017-ben, mint a Magyar Művészeti Akadémia intézménye és annak elnöke, Fekete György. Hiszen mára az MMA fura ura elérte, hogy egy olyan szervezetet vezessen, amely mindent megkapott: pénzt, paripát, fegyvert. Hatalmas költségvetése van (idén ez 10.5 milliárd forint), emblematikus intézmények felett diszponál (Műcsarnok, Pesti Vigadó, Hild-villa, illetve a frissen megszerzett Andrássy úti volt MÚOSZ-székház), ösztöndíj programokat hirdethet meg. A kulturális élet sok-sok szereplője pedig felismerte az idők szavát és újra meg újra olvashatunk arról, hogy folyamatosan bővül az MMA tagok köre. A szocializmus évtizedeiből jól ismert alkalmazkodást, a kisebb-nagyobb alkuk megkötését láthatjuk nap, mint nap. 

Budapesten  mindenki kapott valamit, maradhatott a Katona József Színház és az Örkény vezetése, de az Újszínház és a József Attila Színház igazgatói is újrázhattak, hiába a rémes látogatottsági adatok. Nem a művészi színvonal, vagy a gazdaságos működés számít a döntéseknél,  hanem a NER-hez való hűség, illetve annak mérlegelése, hogy érdemes-e újabb frontot nyitni a fővárosi értelmiséggel szemben.

Azzal az értelmiséggel, amely valójában igazi tiltakozás nélkül, némán nézi végig, hogyan jön létre a kulturális életben is egy vazallusi rendszer. Rezignáltan vettek tudomásul minden döntést és örülnek, hogy még vannak helyek, ahova lehet és érdemes eljárni, ahol még fehérek között európaiaknak érezhetik magukat.

Pedig lenne miért tiltakozni. Nemcsak a kulturális einstand megvalósítása okán, nemcsak az MMA kisgömböccé válása miatt, nemcsak az alternativ műhelyek beszántása miatt. Leginkább azért, mert hiába a hihetetlen pénzbőség a kulturális szektorban, Magyarországon ez nem fog jobb életminőséget eredményezni. A kultúra akkor erős egy országban, akkor érhet el érdemi hatást egy társadalom életében, akkor segíthet egy nemzet demokratizálásában, ha eljut a fővárostól egészen a kistelepülésekig, ha nemcsak a budapesti diplomások, hanem a falusi gyerekek is kultúra fogyasztóvá válhatnak.

Ez nem szerepel a jelenlegi kormány céljai között: talmi csillogás, nagyhangon előadott magyarkodás, egyébként pedig csak az ordító csend…