„…vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”
Batsányi 1789
Most, amikor az osztrák és a holland populisták után Orbán újabb szellemi szövetségese (Le Pen) szenvedett választási vereséget, amikor még emlékezünk kezébe temetett fejére a magyar népszavazási és alkotmánymódosítási bukás után, mégiscsak be kéne látni az udvartartásában, hogy Orbán nem Európa erős embere. Csak nagyon szeretne annak látszani.
A nacionalista, idegengyűlölő populisták, akik közé Orbánt a világsajtó és mára már bizonyosan az európai kancelláriák is besorolják, sorra szenvednek vereséget. A Brexit és Trump győzelme jól láthatóan kijózanítóan hatott azokra, akik mégis inkább európai, mint nemzetállami határok közé zárva akarják élni az életüket.
Európában a szélsőséges nacionalizmussal szemben új többség van kialakulóban, amely nem írható le többé a bal-jobb felosztással. A mostani választásokon már nem a különböző társadalmi értékrendeken alapuló modellek állnak szemben egymással, hanem a világ realitásaihoz való viszony a határvonal. Akik 19. századi világképpel akarnak politikai programot adni a 21. században, azok biztos vereségre számíthatnak.
Mi, magyarok ugyanezzel a helyzettel állunk szemben. Orbánnak és a Fidesznek semmilyen mondanivalója nincs a 21. század Magyarországáról, helyette sorosozás, migránsozás és időnként egy kis rezsicsökkentés a program. 2018-ban ezzel akarnak választást nyerni egy mellettünk egyre jobban elhúzó Európában. Ja, és van egy gazdasági mondás is: minél több suskát behúzni a gyűlölt Brüsszelből, hogy legyen miből kifizetni Mészárost és a klikket. A jobboldali értelmiségben megkezdődött erjedés valószínűleg ebből a felismerésből fakad: Orbán és köre fatális történelmi zsákutcába vezette az országot.
A franciaországi elnökválasztás kimenetelét, nem túlzás, szinte az egész világ dermedten várta, az eredményt hatalmas megkönnyebbült sóhaj fogadta. Aligha tévedhetünk, ha azt gondoljuk, hogy Orbán nem volt a felsóhajtók között. Az eredmény és annak európai következményei nyomán elszigeteltsége, ha ez egyáltalán lehetséges, tovább nő és lassan szinte történelmi méreteket ölt. Szembe kell néznie azzal, hogy alapvető tévedésben van a nemzetközi trendek felismerését illetően, aminek súlyos következményei lesznek az ország sorsára nézve. Látványos oroszbarátsága egyebek között már ma is rendkívüli tehertétel, mert súlyos bizalmi válságot eredményez szövetségeseink körében.
Ismerve Orbán kóros makacsságát aligha várható, hogy Magyarországot Európa szélére vezető politikáját felülvizsgálja. Ezért 2018-ban a magyar választópolgároknak kell végrehajtaniuk a történelmi korrekciót és visszavezetni az országot az európai főútvonalra.