A magyar miniszterelnök bizonyos szempontból valóban különleges képességű politikus. Most lezajlott oroszországi látogatása során ugyanis az időutazásra való képességéről tett tanúbizonyságot. Idősebbek legalábbis így érezhették magukat, hallgatva Orbán és Putyin nyilatkozatait, amint méltatják a két ország kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatait, a múlt század hatvanas (!) éveiig visszatekintő nukleáris együttműködést, a Magyarországra érkező kétszáz szovjet (ja, bocs orosz) ösztöndíjast (ebből tudtam, hogy Szijjártó is tagja volt a delegációnak: az ő tárgyalásairól kiadott közleményeknek ez állandó panelje). Kicsit hiányoltam a két nép megbonthatatlan örök barátságáról szóló panelt, de a magyar miniszterelnök tartalmilag ezt is elmondta.

Komolyra fordítva: a tárgyalások a mai, feszültségekkel, válságokkal terhelt nemzetközi légkörben, az elhangzott nyilatkozatok alapján, tényleg abszurd jellegűek lehettek. Rögzítsük: a résztvevők egyfelől az EU és a NATO egy tagországának miniszterelnöke, másfelől egy nagyhatalmi státusza visszaszerzése érdekében a Magyarországot övező térségben agresszív külpolitikát – fegyveres erő alkalmazásával is – folytató, viszont súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő autoriter ország vezetője voltak.

Miért abszurd? Putyin szíriai bombázásai például jelentősen fokozzák a menekültválságot, amely Orbán számára állítólag jelenleg a legnagyobb fejfájást okozza. Az orosz bombázásokra Orbánnak annyi jutott az eszébe, hogy Magyarország nagyra értékeli azokat az erőfeszítéseket, amelyek a válságtérségek helyzetének rendezésére irányulnak, hogy a migránsok millióinak kibocsátása megszűnjön. Orbán bejelentése szerint viszont Magyarország Szíriában kórházat épít – feltehetően az orosz bombázások sebesültjeinek ellátására is. Mondom, abszurd.

(Kis színes: szíriai beavatkozása nyomán Oroszország súlyos konfliktusban van Törökországgal, amelynek elnöke Putyin mellett Orbán másik nagy példaképe, Erdogan. Jaj.)

Aztán: mi a helyzet a Magyarországgal határos ukrajnai válsággal? Hogyan védte Orbán a tárgyalások során a kárpátaljai magyarok érdekeit, akik például orosz eredetű fegyverektől esnek el az ukrán hadseregben? Ez azért is fontos lett volna, mert a V4-ek hétfői tanácskozásán felvetődött egy – mások által eddig nem említett – ukrajnai menekültválság esélye. A V4-ekkel szembeni szolidaritás súlyos hiányát jelezné, ha Orbán Putyinnál ezt a témát nem vetette volna fel. Na persze tudjuk, hogy a szolidaritás a magyar miniszterelnöknek soha nem volt erős oldala.

Aztán: a kétoldalú kapcsolatok. Miközben Orbán azzal road show-zza végig a világnak azt a részét, amely még hajlandó őt fogadni, hogy Magyarország Európa legstabilabb gazdasága, Moszkvában kijelenti, hogy a magyar gazdaság gyakorlatilag életképtelen lenne az Oroszországból érkező energia nélkül. Abból az Oroszországból, amely a Magyarországot is magában foglaló szövetségi rendszer egyre agresszívebb geostratégiai riválisa. Amely Oroszország Paks2 kapcsán még akkor is benn akarja tartani a lábát az uniós energiapiac ajtórésében, amikor már rendkívül súlyos finanszírozási gondjai vannak. Ez magyar szempontból aligha nevezhető az évszázad üzletének.

Ha valóban a magyar külpolitikai stratégia szempontjából akarjuk megvonni a látogatás mérlegét, az lesújtó. Orbán számára világossá kellett váljon, hogy ő Putyin számára csak addig érdekes, amíg az unióban képes az oroszok érdekében fellépni. Ez jó tanulság kell legyen az uniót folyamatosan ekéző, mostanra már egyre nyilvánvalóbban az unió külső köre felé törekvő magyar miniszterelnök és Fidesz-kórus számára: az unió nélkül Magyarország nem tényező. Súlyunk csak addig van, ameddig ott ülünk az asztalnál és ott is csak addig, amíg tartjuk magunkat a közös magatartási szabályokhoz. 

A mérleg további elemei: most már a miniszterelnök is kimondta, hogy Magyarország gazdasági biztonsága még inkább Oroszországtól függ. Hogy Orbán ajánlkozása valamifajta közvetítésre az unió (helyesen: az unió tagországai) és Oroszország között, minden alapot nélkülöz. Minden alapfokú diplomáciai szeminárium egyik első tétele ugyanis: közvetíteni az tud, aki az érintett felek mindegyikének bizalmát élvezi. A magyar miniszterelnök viszont Moszkvában tovább gyengítette saját szövetségeseinek vele szemben már amúgy is súlyosan meggyengült bizalmát.

Orbán moszkvai látogatása után Magyarország nem erősebb, hanem gyengébb lett. Egy olyan súlyos válságokkal terhelt nemzetközi környezetben, ahol a legfontosabb érték a szövetségesek egymás iránti bizalma.

Ja, igen: mindezekért cserébe Orbánt a központilag vezérelt orosz kormánysajtó az MTI jelentése szerint elvbarátnak minősítette.