Most persze kezdhetném a kötelező körökkel, hogy az Együtt és én miért kampányolunk a bojkott mellett, miért nincs értelme a népszavazásnak, miért ellentétes az Alaptörvénnyel a referendum, és miért nincs már aktuálisan sem jelentősége a kötelező kvótáknak, hiszen már az unió vezetői sem hisznek igazából azok megvalósíthatóságában.

A kvótanépszavazással kapcsolatban újabb írást adunk közre, Hajdú Nóra írását.

Inkább azzal foglalkoznék, hogy mi lehet a kiút Európa és Magyarország számára a válságból, merthogy mind Európa, mind Magyarország válságban van. És ezt a válságot a népszavazás mindennél világosabban mutatja meg.

A most már több mint egy éve velünk élő menekültkrízis világossá tette, hogy az unió jelenlegi formájában nem tud kezelni egy ilyen súlyú kihívást. Részben azért, mert a menekültválsággal egyidejűleg számos más jelentős problémával is meg kell küzdenie. Az unió jövőjét olyan válaszok döntik el, mint a globalizációs kérdésekre, az unióban is egyre jelentősebb szociális egyenlőtlenségekre, az északi és déli államok közötti törésvonalakra és a kelet-európai bővítés nyomán megbomlott uniós politikai, értékrendbeli kohézióra adott válaszok. A helyzetet súlyosbítja, hogy a mérsékelt politikai erőknek egyelőre nincsenek meggyőző válaszaik ezekre a problémákra. Ebbe az űrbe nyomulnak be a populista és szélsőséges pártok, és növekszik a támogatottságuk.

Magyarország is válságban van, hiszen egy olyan kormány irányítja immár hat éve, amely mind az ország határain belül, mind kívül sérülékenyebbé tett bennünket. Magyarország végzetesen kettéosztott ország: szegények és gazdagok, fővárosiak és vidékiek, liberálisok és illiberálisok, „migránssimogatók” és „migránsgyűlölők” helyévé vált, márpedig minden megosztott ország sérülékeny. De külföldön is, ma a kormány és különösen a kormányfő szinte a senki földjén lépdel, hiszen megosztó politikájuk szükségszerűen áldoz be fáradalmasan felépített kapcsolatokat akár legfontosabb szövetségeseinkkel is, ha éppen ezt kívánja a pillanatnyi politikai érdeke.

Márpedig Magyarországnak, szövetségesek kellenek Európában. Partnerekre lenne szüksége az országunknak, mert az unió döntő reformja hamarosan elindul. A 2017-es holland, francia és német parlamenti és elnökválasztás után megkezdődik az unió következő 20-25 évét meghatározó, az uniót megreformáló folyamat. Ha Magyarország érdemben befolyásolni kívánja Európa újratervezését. akkor ahhoz szövetségesekre és konszenzusképes elképzelésekre van szüksége. Orbán Viktor azonban azontúl, hogy – jól láthatóan már 2018-ra készülve - 2016 új csodafegyverévé, egyfajta új rezsicsökkentéssé tette a menekültkérdést, valójában alig mond valamit arról, hogy milyen Európai Uniót szeretne.  Az nagyon kevés, hogy legyenek újra erősek a nemzetállamok és legyenek erős, hozzá hasonló vezetők Európa-szerte. Olyan politikusokat szeretne, mint saját maga, azt is mondhatnám, hogy a magyar miniszterelnök Európa illiberálissá válását szeretné. Egy illiberális Európa, ahol megint csak a tagállami nemzeti érdekek lennének a meghatározóak, azonban szükségszerűen hoz majd magával egy az európai történelemből nagyon is jól ismert, konfliktusokkal teli világot, annak veszélyeivel együtt.

Magyarországnak nemzeti sorskérdés, hogy a reformfolyamatot követően milyen unió jön létre és hogy országunk hogyan vesz részt ebben az újratervezési folyamatban. Erről kellene kérdezni kormánypárti és ellenzéki politikusokat, erről kellene parlamenti vitanapot rendezni és a folyamat végén erről kellene népszavazást tartani Magyarországon. Helyette gyűlöletkeltő kampányok folynak, melyek végén a kormány álkérdésről rendez népszavazást, amely semmit nem mond a valóban fontos európai kérdésekről. Ezért kell otthon maradni október másodikán.