Számos tisztázatlan, sőt botrányos ügyet cipel magával évek óta Szíjjártó Péter. Továbbra sem tudjuk, hogy mi volt a szerepe a Questor-ügyben, milyen volt a személyes viszonya Tarsoly Csabával, hogyan is finanszírozta pontosan a delfines medencéjét, és ezek csak azok az ügyek, amelyek úgy kapásból jutnak az ember eszébe. 

Külön is meg kell említeni azonban az azeri baltás kiadatásában játszott homályos szerepét, mert itt éppen a közelmúltban derültek ki gyanús pénzmozgások Azerbajdzsánból Magyarországra (is). Több európai országban zajlanak ezzel kapcsolatban vizsgálatok, a Polt Péter vezette ügyészség viszont a napokban jelentette be, hogy nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbmenni. Pedig Szíjjártó maga szólta el magát a 444 újságírójának kérdésére, hogy mit szól az azeri botrány magyarországi szálához. Szíjjártó válasza: ”Visszautasítok minden olyan sejtetést, sumák találgatást, ami kapcsolatot feltételez bűnügyek és a magyar kormány között!”.  

A lista hosszú bekezdéseken keresztül lenne folytatható, de most két kis nyilvánosságra került intézkedés arra utal, hogy Szíjjártónak is van naptára, és látja, hogy valamikor 2018 első felében valószínűleg választások lesznek Magyarországon. Jobb ilyenkor a kiskapukat becsukni, hátha akkor például az Eximbank elképesztően zavaros ügyeiről majd nem esik szó. 

Talán ezért készülnek felmondani a legendás washingtoni lobbizó, Connie Mack milliárdos megbízási szerződését, miután lobbitevékenysége nevetséges „eredményeket” hozott. Legfőképp továbbra sem tudta kijárni Orbán fehér házi meghívását, és nem tudott javítani Magyarország katasztrofális képén az amerikai közvéleményben. A kidobott pénzre nyilván Szíjjártó is kissé izzadva gondol, bár nem az ő tárcájának költségvetéséből fizették. A politikai kárral azonban nagyrészt neki kell elszámolnia.

Az azonban rajta fog csattanni, hogy egy salátatörvényben elrejtett cikkelyből kiderült: a magyar külképviseletek off shore cégekkel üzleteltek, ami egyszerűen alkotmányellenes. Itt ugyan történtek gyenge magyarázkodási kísérletek, de ismerve a Fidesz vad off shore-ellenességét ellenzéki időszakából, majd szokott pálfordulását kormányra kerülve, élhetünk a gyanúperrel: itt valahogy megint a haveri kör járt jól. 

A Szíjjártó vezette látványpékség sorozatos szakmai balfogásai számos további bekezdést érnének meg, de egy frissebbet mindenképp meg kell említeni. A Los Angeles-i konzulátus munkatársa – nyilván főnökei utasítására – 600 kilométert utazott, hogy megpróbálja lejáratni a Berkley egyetemen előadást tartó Magyar Bálintot, aki ma Magyarországon már nem játszik érdemleges politikai szerepet. Ezenközben viszont a magyar konzuli szolgálat alapfeladatait sem képes ellátni, például ésszerű határidőn belül útiokmánnyal ellátni külföldön élő magyar állampolgárokat. Mindez a Szíjjártó irányította konzuli szolgálat keretében. 

Egyszer majd valaki megírja az Orbán kormány úgynevezett külpolitikájáról szóló monográfiát. Ott arról is kell majd írnia, hogy hová züllött Szíjjártó Péter irányítása alatt egy egykor többé-kevésbé nemzetközi normák szerint működő fontos nemzeti intézmény. 

Orbán ma már jól láthatóan a történelemkönyveknek játszik, oda is fog kerülni. De nem olyan jelzők kíséretében, amilyeneket magának elképzel. És a monográfiák mindig meg fogják jegyezni, hogy Magyarország nemzetközi kapcsolataiért abban az időben egy Szíjjártó Péter nevű ember volt felelős. Ő is ott lesz a monográfiákban. Ő sem dicsérő jelzők kíséretében.