"...de végül mégis csak az történt, amit mi már régóta mondunk" - így nyilatkozott Orbán Viktor a most befejeződött brüsszeli csúcs után. Hogy micsoda? Idézzük csak fel akkor, hogy miket is mondott a magyar miniszterelnök és külügyminisztere, mert az ő emlékezete a jelek szerint nem működik jól.

Elsősorban azt mondta, hogy a menekültválság egy német probléma, amelyet csak nemzeti megoldásokkal lehet kezelni. Ehhez képest most egy összeurópai uniós megoldás született. Aztán azt is mondta, hogy Európa nem bízhatja a határainak őrzését a törökökre. Európa most rájuk bízza. A balkáni menekültútvonalat úgy kell lezárni, hogy a határzár a macedón-görög határon legyen - vagyis Orbán szerint Görögországot a schengeni övezetből kizárva a sorsára kell hagyni. Most Görögország jelentős segítséget kap az uniótól - mintegy 4000 fő tisztviselő formájában -, hogy védje a schengeni határokat.

Szijjártó Péter külügyminiszter a csúcs előtti hétfőn odanyilatkozott: az EU-török megállapodás...az új helyzetre való tekintettel sokat veszített időszerűségéből. Ehhez képest a most befejeződött Európai Tanács szinte kizárólag az EU-török megállapodásról tárgyalt. Viszont a magyar külügyminiszter ezen a hétfői ülésen az EU-török menekültcsomag helyett egy három pontból álló megoldást vázolt fel kollégái előtt, akiket elmondása szerint láthatóan az újdonság erejével ért a javaslat. Mindenki elképzelheti, hogy ez a diplomácia nyelvén mit jelent...

Igazság szerint ezt a diplomáciai dilettantizmust, ezeket az orbitális baklövéseket felsorolva még így, utólag leírva is elfog a szégyenérzet. És akkor még nem szóltam a miniszterelnök szerint terrorista, homofób, antiszemita, nőkre vadászó muzulmánokról, akiknek országait – például Azerbajdzsán, Irán, Kazahsztán, Szaúd-Arábia, – sorban látogatja, és igyekszik őket magyarországi beruházásokra rávenni. Csodálkozunk, hogy teljesen eredménytelenül?

Az elborzasztó külpolitikai példákat hosszan lehetne sorolni, de egyet még feltétlenül ki kell emelni: a magyar-német kapcsolatokban okozott szinte jóvátehetetlen károkat. Orbán hónapok óta tetszeleg abban a szerepben, hogy ő Merkel európai ellensúlya. Ízlelgessük egy kicsit ezt a gondolatot.

Azon túl, hogy Orbán neve szinte a teljes német politikai osztály jobb és baloldalán egy autoriter, Európa-ellenes, Putyin-barát politikus szinonimájává vált, azon túl, hogy a német miniszterek majd' egyöntetűen nem hajlandók szóba állni magyar partnereikkel, mégiscsak szembe kellene nézni a politikai realitásokkal. Gazdasági súly, népesség, cselekvési tér stb. Pár szempont csupán a miniszterelnöknek és tanácsadóinak (ezeket külön is ajánlom az orbáni megmondóembereknek, akik állandóan az európai erős ember faragásának lázában élnek), hogy kinek a tervezetét fogadta el most az Európai Tanács Brüsszelben, még maga Orbán is.

A magyar miniszterelnök úgynevezett külpolitikájáról, még soha nem derült ki ilyen brutalitással, hogy az tisztán belpolitika. A Magyarországon elő nem forduló migránsok ellen egy éve folyó uszításnak egyetlen célja van: jaj csak nehogy az oktatás, az egészségügy katasztrofális állapotáról, jaj csak nehogy az alcsútdobozi uradalomról, a napi rutinná váló lopásokról, Habonyról essen szó. Inkább keltsünk rettegést minden külföldi ellen, különösen Brüsszel ellen, hátha akkor nem veszik észre a kormányzás hiányát, a szűk kormányzó réteg már a fideszes támogatók egy növekvő részének is elviselhetetlen erkölcsi megsemmisülését.

Az Európa erős emberének szobrán dolgozó tanácsadóknak, kommunikációs zseniknek nem ártana felismerni: az Orbán és a Fidesz vezérkar tagjai által állandóan gyalult Brüsszel ellenében senki nem lehet Európa erős embere. Egyszerűen azért, mert Orbánnak nincs több milliárd eurója, hogy azt osztogassa az erősemberként való elismerés díjaként. Orbánnak gyakorlatilag semmije sincsen egy nagy hangon és egy zavart világképen kívül. Európai befolyása pedig végképp nincs.