Minden nap csak ülünk, és egyre jobban marad tátva a szánk. Ma épp azért, mert a jeles gazdasági szakértő, Rogán Antal azt találta mondani, hogy Matolcsy György MNB elnököt azért támadják, mert rendkívüli sikereket ért el, például nyereségessé tette az MNB-t. Amely, mint tudjuk, akkor nyereséges, ha a forint gyengül. Ha Matolcsy döntésére gyengül a forint, akkor az MNB sok milliárdnyi nyereségéből nem az adófizetők helyzete válik jobbá, hanem - mint ugyancsak naponta értesülünk az újabb és újabb részletekből - Matolcsy rokonainak, barátainak és üzletfeleinek életszínvonala. Valamint a legfőbb ügyész feleségéé is.
A nem cáfolt hírek szerint a közpénz jellegét elvesztett közpénzből az említett családi és baráti kör brazíliai zenefesztiválon, Las Vegasban, és a még ki nem derített egyéb vonzó turisztikai célpontokon élvezte Matolcsy kiváló munkájának gyümölcseit. Közben bedőlt egy jobb sorsa érdemes médiavállalkozás. Néhány újságíró lelkiismerete nem viselte el az MNB elnök fantasztikus sikereit.
Az MNB botránya jelenleg nemes versenyben van a Questor-ügy botrányával, igaz az MNB-nél még nem történtek letartóztatások. Közös szál, hogy a legfőbb ügyész személyes érintettsége mindkét esetben megállapítható.
Csak a fenti pár tény összeszedése az Orbán-rezsim valószínűleg legnagyobb korrupciós botrányát sejteti, pedig már eddig is volt jónéhány. A legnagyobb botrány azonban nem ebben a nepotizmust, összeférhetetlenségi eseteket, sőt nyilvánvalóan bűncselekményeket halmazatban tartalmazó ügyben van. A legnagyobb botrány, hogy mindez a Magyar Nemzeti Bank elnöke körül alakult ki.
Gondoljuk végig. Egy ország nemzeti bankja a nemzeti tisztesség esszenciáját kell kifejezze. A bank elnöke pedig ennek a tisztességnek a megszemélyesítője. Megkérdőjelezhetetlen becsületű, szavának adott esetben nem is forint, hanem dollár- vagy euró milliókban kifejezhető értéke kell legyen. Nemcsak itthon, de még inkább külföldön. Tárgyalóképessége a nemzetközi pénzügyi együttműködésben az ország gazdasági stabilitásának, devizája szilárdságának minimum feltétele. Ezt a pozíciót most az a Matolcsy György tölti be, aki nemcsak saját tevékenységének dicsőítéséről írattatott még uralkodása alatt életrajzi művet, hanem annak még a fordítását és a terjesztését is közpénzből finanszírozta.
De nézzük tovább. A pénzügyi felügyelet - magyarán a bankfelügyelet - Matolcsy által kierőszakolt átalakulása után ő felel az ország egész pénzügyi rendszerének, átlátható, jogszabályoknak megfelelő, sőt a bankvilágban ennél sokkal többet jelentő, prudens működéséért. Ha tehát a magyar pénzügyi felügyelet élén álló személy maga nem tud megfelelni e rendkívül magas szakmai etikai követelményeknek, akkor az óhatatlanul kihat az egész magyar pénzügyi rendszer megítélésére. Akkor megint: az az ember, aki a magyar bankrendszer tiszta, prudens működéséért a felelősséget viseli, az a Matolcsy György, aki még az alaptörvényt is megpróbálta módosíttatni azért, hogy etrejthesse 250 milliárd forint közpénz privatizálását.
A nemzetközi pénzvilág előtt mostanra már nyilván részleteiben is ismert botrány elképesztően negatív hatásai az ország számára még nem érzékelhetőek, de bizton állíthatjuk lesznek ilyenek. Elsőként nyilván a kormány által szinte már havi rendszerességgel számon kért hitelminősítői felértékelések elmaradása formájában. Egy ilyen átláthatatlanul működő, a korrupciónak nem is az árnyékát, de a tényeit felvonultató gazdaságpolitikai környezetben a felminősítés valóságos csoda lenne. Ez nagyon sok pénzébe kerül majd a magyar választóknak. Rögzítsük ismét: a felelős az a Matolcsy György, aki mindeközben csillagászati összegekkel stafírozza ki rokonait, barátait, meg persze a legfőbb ügyész rokonságát.
Móricz Zsigmond Rokonok című regénye többek között arról a sajátos magyar észjárásról szól, amiről Orbán Viktor is szokott beszélni, ha nem is a móriczi értelemben. Móricz jelentős író volt, regényének hőse, Kopjáss István a magyar nepotizmus és korrupció szimbolikus alakjává vált. Azokat a dimenziókat azonban, amelyekben Matolcsy forgolódik, Móricz aligha tartotta volna reálisnak. Azt mondta volna rá, hogy az az átlagpolgár számára nem elképzelhető pénzösszegekről, személyi összefonódásokról szól. Pedig ma ez a magyar valóság.
