Tanulságos interjút adott a Magyar Hírlapnak a magyar külügyminiszter.

Megtudhattuk belőle, hogy nehezményezi a Magyarországot külföldön bírálók bárdolatlan stílusát (!). Mondja ezt az a tárcavezető, akinek az elmúlt években megkülönböztető névjegyévé vált európai külügyminiszter kollégái alpári stílusú leckéztetése, a diplomáciában mindezidáig elképzelhetetlen,színvonal nélküli vitakultúrája, az "ágyúval lövünk verébre" mentalitás.  

De elmondta Szijjártó azt is, hogy miközben a magyar-amerikai kapcsolatok gazdasági és biztonságpolitikai téren jónak mondhatók, addig politikai területeken nehézségekkel küzdünk. Ez a kijelentés azt bizonyítja, hogy a hazai diplomácia irányítója nincs tisztában a szakmája alapfogalmaival sem: egy országhoz fűződő viszonyt - különösen igaz ez legfontosabb szövetségesünk esetében - nem lehet szétszeletelni gazdasági, biztonságpolitikai és politikai kapcsolatokra, azok csak együtt értelmezhetőek. Márpedig a magyar-amerikai kapcsolatok - amint ezt a szinte napi rendszerességű tények bizonyítják - évtizedek óta nem voltak ilyen rossz állapotban, bármilyen gyakran utazik is Szíjjártó Texasba ügyvédi irodákat meglátogatni. A State Departmentben kellene inkább próbálkoznia. Többek között azért állnak így a politikai kapcsolatok, mert ezt az elemi igazságot nem képes fel- és elismerni a magyar külügyminiszter. 

És végül az interjú koronájaként arra a kérdésre, hogy betiltják-e a Soros Györgyhöz valamilyen módon kötődő szervezeteket Magyarországon, azt a választ adta, hogy amennyiben egy szervezet működése törvényes, nincs ok, hogy foglalkozzon vele a magyar kormány....

Önmagában botrányos, hogy egy európai uniós tagországban kérdésként felmerülhet civil szervezetek működésének akadályozása. Ilyesmire csak Oroszországban vagy az erdogani Törökországban lehet példákat találni. (Talán nem véletlen, hogy a magyar miniszterelnök éppen ezt a két országot jelölte meg elhíresült tusnádi beszédében maga és kormánya számára illiberális példaként.)

A külügyminiszter emellett meg sem próbálja, mert nehezen tudná kimagyarázni  Lázár János kancelláriaminiszter korábbi elképesztő beismerését, hogy a magyar titkosszolgálatok már vizsgálták és feltehetően még most is vizsgálják mind a hazai civil szervezeteket, mind a magyar ellenzéket - a Duna-gate 2.0 üdvözletét küldi. Annak ellenére is, hogy az ellenzéki pártokat illetően Lázár és Kovács Zoltán kormányszóvivő zavaros magyarázkodásokba menekültek.

Így válik kerekké a történet: a belpolitikában orosz és török példák követése a kormánnyal egyet nem értő civil szervezetek és pártok titkosszolgálati megfigyelése formájában, a külpolitikában durva beszólások az USA-nak és a nyugat-európai  szövetségeseknek.

Hová is tart Magyarország?