Orbán többé-kevésbé elégedetten dőlhet hátra. Igaz, hogy a népszavazáson súlyosan orrbaverték, ráadásul ünnepinek szánt beszédét október 23-án többszázan kifütyülték, de a vetés beérett. Ma a migráns hordák elleni gyűlölettel eltelve egy közismert bűnöző megölt egy rendőrt. Érdemes volt a gyűlöletkampányt ezerrel tekerni (a baráti kommunikációs zsebek feltöltése csak a kampány kedvező mellékhatása)…
Orbán – „várkapitányként ” (sic!) – még mindig Európa megvédéséről prédikál azokban a külföldi újságokban, amelyek még hajlandók neki felületet nyújtani, de a saját rendőreit sem tudja megvédeni. A rendőrségi-nemzetbiztonsági szervezeti káosz sorra szállítja a minősítését kereső elborzasztó eseteket. Az egyszem robbantó elfogására érkező, majd ott eltévedő TEK-es harckocsidandár örkényi vagy rejtői képe nevetségességet sugallna, ha nem valódi emberéletek elvesztése lenne a dilettantizmus következménye.
Soha nem fogjuk megtudni, hogy a bőnyi gyilkos miért végezhette évtizedek óta fasiszta szervezetépítő munkáját a rendőrség és az igazságszolgáltatás teljes asszisztenciájával szinte háborítatlanul, milyen kapcsolatban volt az orosz titkosszolgálattal, a joggal népszerű Thürmer Gyulával és annak kétségtelenül létező nemzetközi kapcsolatrendszere milyen segítséget nyújtott neki.
A magyar Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága nyilván megint titkos ülést fog tartani, csak nehogy nyilvánosságra kerüljön valami. Igaz, a bizottság elnöke ezúttal talán személyesen tud majd tájékoztatást adni képviselőtársainak arról, hogy milyen szerepet játszott a mostani gyilkos a szkinhedek 1992-es Göncz Árpád elleni füttyös támadásában....
Persze nem vitatható, hogy Orbánnak megint szerencséje van. Egy rendőr halála miatt most senki nem beszél a magyar média világának ma lezajlott – vagy csak nyilvánosságra került? – gleichschaltolásáról, ami minden normálisnak tekinthető demokrácia intézményrendszerének szinte végső kimúlását jelenti. Magyarországra sötét évek várnak, ha nem ébredünk fel.